hírlevél
SKANDINÁV HÁZ
    Alapítvány
    Kuratórium
    Támogatás
    Csatlakozás
    Nyelvtanfolyamok
    Sajtómegjelenések
    Kapcsolat
SKANDIHÍR
    Programok
    Skandináv hírek
    Hasznos linkek
NYELVI KLUBOK
    Dán nyelvi klub
    Svéd nyelvi klub
    Norvég nyelvi klub
    Izlandi nyelvi klub
BARÁTI KÖR
    Csatlakozás
MUNKALEHETŐSÉG
    Telefonos értéke-     sítői éskapcsolattartói     munka svédül,     norvégul, dánul és     finnül beszélőknek
    Lärare i svenska
KÖVESS MINKET!
    a twitteren
    a facebook-on
DÁN TURIZMUS
AIF BUDAPEST - FIRST CLASS HOLIDAY APARTMENTS
DÁN TURIZMUS

 

 

Thor láTamása - MENYHÁRT TAMÁS KIÁLLÍTÁSA A SKANDINÁV HÁZBAN
[2010.01.21.]

"Az a bizonyos skandináv korszak"- ez Menyhárt Menyus Tamás kiállításának alcíme, melynek megnyitója 2010. február 5-én este 7 órakor lesz a Skandináv Házban. A kiállítás 2010. február 25-ig tekinthető meg.

A kívülálló
(avagy mit rejt a Neszeszer)

Neszeszer című kiállításán megmutatta, milyen az, amikor a Terminátor jóra gondol, és hogy fest a Tibeti expedíció, avagy Engels szakállára ráesett a hó. Menyhárt „Menyus” Tamás festőművész képeiben ott bujkál a humor, pedig alkotójuk sötét korszakon van túl. Még egy csepp pokoljárásra is futotta. Csoportos kiállítások Amsterdamban, Párizsban, Londonban, és beszédes képcímek, mint „Nyomorból gyomorba (Nagyüzemi csirkesors)”. Menyhárt „Menyus” Tamást otthonában látogattam meg, ahol éppen vörös cérnával saját sérvműtétjét hímezte.

Körülnéztem, de nem látom a díjakat. Pedig jutott Kondor Béla emlékérem, Ludwig ösztöndíj, és Barcsay Nagydíj is.

Az összes díjamat elvittem a Petőfi Csarnokba, és eladtam a bolhapiacon. A díjakról az a véleményem, hogy azokat az illetékesek egymás között osztogatják.

A falak is viszonylag érintetlenek, pedig azelőtt több lakást körbefestett freskókkal. Már nem izgatják a nagy felületek?

Dehogynem. Akkor érezném jól magam a bőrömben, ha olyan helyen alkothatnék, ahol csak a galéria mérete szab határt a műnek. Talán azért van szükségem hatalmas terekre, mert minden érzés, vágy és késztetés, amit korábban elnyomtam magamban, most jön kifelé ezerrel.

Ezért állt be a kirakatba is?

Tíz évig nem festettem, tavaly februárban kezdtem újra dolgozni. A boulevardésbrezsnyev nevű galériában beálltam az üveg mögé, és reggeltől estig festettem, mint bazári majom a kirakatban. Akkoriban otthon már az összes falat telefestettem, és nem volt mire dolgoznom. A galériába bárki bejöhetett, vagy az utcáról nézhette, mit művelek odabent.

Úgy hangzik, mint egy képzőművészeti performance.

Abszolút. Olyan is volt. Jöttek az emberek. Megálltak. Néztek. Beszélgettünk.

Hogyhogy tíz évig nem festett?

Miután kikerültem a főiskoláról, zűrös dolgok történtek velem. Megborult az életem. Igazi pokoljárás volt. Drogok, ital, egy pszichopata hölgy. Durva életet éltem. Tíz évre elvonultam a világtól. Többek között Norvégiában. De a múltról nem fontos beszélni.

Mégis, Norvégiában mivel teltek a napjai?

Jártam az országot. Oslóban naponta ötször elmentem a Munch Múzeumba. Már megismertek, beengedtek, nem is kellett belépőt fizetnem. Csodálatos élmény volt. Soha nem volt példaképem, de Munch meglepett. Egyszer csak, az egyik biztonsági őr, aki már ismert engem, azt mondta, kövessem. Mutat valamit. Levitt a pincébe, amely mint később kiderült, zsúfolásig tömve volt Munch művekkel. Ott szembesültem azzal, hogy ő már 1880-as évek végén olyan képeket festett, amelyekben neonszíneket és eszméletlen stílusokat használt. Független volt mindenféle izmustól. Álltam a pincében, és nem hittem a szememnek. Hogy lehet így is dolgozni. Erős, intenzív élmény volt.

Ha már élményt említ, volt anno „flash” élménye, egy pillanat az életében, amikor úgy érezte, hogy művészettel kell foglalkoznia?

Rózsaszín köd gyerekkorom volt. Levendulamezők, fekete ribizli bokrok, kispapok. Pannonhalmán nőttem föl, a nagymamám a várkertben volt gondnok. Később testneveléstagos gimnáziumba jártam, cselgáncsoztam, tehát a sport irányába mentem. Aztán egy haverom szólt, hogy indul egy rajzszakkör Győrben, és én elmentem. Hefter László Ferenczy-díjas üvegművész és restaurátor vezette, aki csodálatos ember, apám helyett apám volt. Az első foglalkozáson megnézte a krétarajzomat, és azt mondta: „Te művész leszel”. Akkor kezdtem el dolgozni. Jött a Képzőművészeti Főiskola, ahol sikerült végig függetlennek maradnom. Kemény dió volt. A grafikaszakon mesterembereket gyártanak, és nem működik a tehetségek természetes kiválasztódása. Akad, aki úgy hívja: a gyár. A szakmát ugyan megtanítják, de elvárják, hogy egy ujjlenyomat se legyen a képeken. Pedig a művészet nem erről szól. A Munch Múzeumban, például megnéztem a műveket, de nem öt üvegen keresztül. Hanem leültettek, kaptam egy kávét, és behoztak egy köteg képet. A paszpartu alá lestem, és láttam, hogy csupa kosz. És ez így van jól. Egy művésznek ne az adja meg a nívóját, hogyan tud patyolat tisztán kiadni a kezéből egy nyomatot.

Korábban azt mondta: „Kezdem elhinni, hogy nevezhetem magam kortárs művésznek, de nem szeretem ezt a kifejezést.” Miért nem?

Kortárs művészetről nehéz beszélni, és én nem is szerettem soha azokat a jelzőket, amiket Magyarországon ráragasztanak az emberre. A klikkesedés már akkor is létező jelenség volt, amikor én kezdtem a pályát, de akkoriban még díjazták az értéket. Mostanra felturbózódott az egész. Milliószámra termelődnek a művészek, gombamód nyílnak a galériák. Ma már minden sarkon találni egyet. Ez nem lenne baj, ha olyan emberek vinnék, akik konyítnak valamit a szakmához. Háromnegyed részük ugyanis vagy ménes gazda volt előtte, vagy a haverok buzdítására nem kávézóba, hanem galériába fektette a vagyonát. Kialakult egy művészeti ág, amit én úgy nevezek: kortárs kamu hiperreál. Futószalagon gyártják a sablont, nekem, pedig az egésztől mamutlábakon lépkedő szocialista utánérzésem van. Budapestet elárasztotta a középszer. Most punnyadt állapot van. Dömping. És nívótlanság. Természetesen vannak nagyon jó művészek is mindenféle szakon, de nagy átlagban mégis azt látom, hogy dívik a megalkuvás. Megmondják az alkotónak, mit és hogyan fessenek. Nekem meg az a véleményem, hogy a művész fessen akár a vérével is, ha éppen ahhoz van kedve. Tény, hogy vannak bennem sérelmek, de azért, mert zavar, amit magam körül látok.

Mi keríti ihletett állapotba? Mi inspirálja?

Az élet. Nem már meghalt művészek munkássága. Nem a mostani trend. Nem az, hogy mit lehet eladni. Nem az, hogy miből lehet megélni. Nem az, hogy mit másolhatnék le. Bár tisztelettel viszonyulok az elődökhöz, nem hiszem, hogy ma, 2008-ban kortárs vagy akár nem kortárs művészek pályáját kellene célnak venni, vagy akármilyen izmusba, tévhitbe belekanyarodni. A lényeg az igazság. Én mindent érzelmi alapokra helyezek. Azt festem, amit megélek.

A képekben sok humor van.

Próbálom…

Ahogy a címekben is. Egy gyöngyszem: „A löncsfejű húshentes pitbulljai legeltetése után szakszerű nyugalommal csavarja ki Menyhárt Tamás kezéből a kést a Hunyadi téri borozóban”.

Nem tudnék olyan címeket adni a képeimnek, hogy „Emberpár”. 

Kívülállónak érzi magát?

Felesleges beállni a sorba. Ha a művész a saját maga megélt pokoljárását ki tudja fejezni képekben, zenében, vagy bármelyik művészeti ágban, akkor jó úton jár. A művészettörténetben nem ez a hagyományos út, mert mindenki tartozni akar valahova. Mert ez a divat. Pedig egyéni, Terminátor-harcos világban élünk. Én nem akarok tartozni sehova. Egy olyanfajta művészi létet sem vágyom elérni, amelyben a spanyol királyi családnak vagyok a házi művésze, hogy aztán kristálypalotában szívhassam a szivarokat. Szeretnék a kereskedelmi léten kívül maradni. Semmi kedvem csavar lenni a gépezetben.

Hol élne a legszívesebben?
Mindegy. Ott, ahol a boldogság van. És jó emberek. Harminc éves koromig nekem minden sikerült. Aranytálcán kínálta a jót az élet. Aztán, mintha elvágták volna. A legdurvább dolgokat éltem végig. De nem bánom. Most, negyvenkét éves koromra olyan élethelyzetben vagyok, amilyet mindig is szerettem volna magamnak. Úgy gondolom, hogy még ebben a sablonos művészeti szférában is meg lehet maradni önmagadnak. És ezt most nem azért mondom, hogy glóriai ragyogjon a fejem felett, de mindezt ráadásul megalkuvás nélkül.

 

SZAKMAI ÖNÉLETRAJZ

Menyhárt Tamás
képzőművész
06 30 4247 222
menyhartmenyus@freemail.hu

Tanulmányok:

Győrben született 1966-ban.

1986 - 1996  Magyar Képzőművészeti Főiskola (képgrafika szak, tanári diploma)
1992 - 1995  Művészképző (mesterdiploma)
1996 - 1998  Statens Kunstakademi (Oslo) posztgraduális szak
1992             M.A.O.E., F.K.S., F.Ü.M.O.Sz. tag
1997             „Strikiana” norvég művészeti egyesület tiszteletbeli tag
1998 - 2006  Tanulmányutak: Norvégia, Görögország, Olaszország

Díj:

Kondor Béla díj
Ludwig díj
Barcsay Nagydíj
Arany kockakő díj

Egyéni kiállítás:

1990 MKF (Barcsay Terem), Budapest
1990 Epreskert (Kálvária), Budapest
1991 Hangár, Budapest
1993 Tam-Tam Galéria, Budapest
1993 Egyetemi Színpad (nyitó), Budapest
1994 Tam-Tam Galéria, Budapest
1994 Hades Klub, Budapest
1994 Tabán Mozi, Budapest
1994Bocskai Galéria, Budapest
1995 FMK (Fehér kiállító), Budapest
1995 Nyúl Galéria, Budapest
1996 Okresnino Múzeum, Szlovákia
1997 Wang Galéria, Oslo
1998 Strikiana, Bergen
1998 Staten Kunstakademi, Oslo
2007 Stefánia Palota, Budapest
2008 Régi Tűztate, Budapest

Egyéni kiállítások 2008-2009:

Neszeszer című kiállítás - Apropodium Galéria, Budapest (2008. február 5-25.)
Pofátlan önarckép - Boulevard & Brezsnyev Galéria, Budapest (2008. április 1-25)
Sebeim (újelszakadás) – Holdudvar Galéria, Budapest (2008. július 5-14.)
Számadás a szándékról, avagy 501 fogás a középszerűség géniusza ellen - Boulevard & Brezsnyev Galéria, Budapest (2008 november)
Hatvanhat április 1. - születésnapi műterem kiállítás, Tűzraktér, Budapest (2009 április 1-7.)
Családi Album– Holdudvar Galéria, Budapest  (2009. június 21 –július 1.)
A bARTer bemutatja: Tiszta udvar rendes ház – bARTer udvar, Budapest, Andrássy út 52. (2009. június 20-július 4.)

Szinházi felkérések  „akciófestőként” 2009:

ReHab (Reneszánsz Habitus), rendező: Bodó Viktor, AKKU, Budapest, Bemutató: 2009 február 26.
Milorad Pavic: Kazár szótár, rendező: Kántor Kata, Kiscelli Múzeum Romtemplom, Budapest Bemutató: 2009. május 4.

Csoportos kiállítás:

1989 MKF Barcsay Terem, Budapest
1990 Galéria 11., Budapest
1991 Vár Galéria, Pannonhalma
1993 Van Gogh Múzeum, Amszterdam
1993 The Thalia Theater, Malmö
1993 Bocskai Galéria, Budapest
1993 Egyetemi Színpad, Budapest
1994 Crossroads, London
1994 Grafika Most, Szeged
1994 Első Országos Színesnyomat, Szekszárd
1994 Román Kultúra Háza, Budapest
1994 Galéria 78, Sopron
1995 Görög-Magyar Ház, Athén
1995 FMK (Nagy Terem), Budapest
1995 Újpest Galéria, Budapest
1995 Zichy Kastély, Budapest
1995 Barsa Terem, Budapest
1995 MKF (Barokk), Budapest
1996 Semmelweis O.T.E. (aula), Budapest
1996 Picasso Point, Budapest
1996 Café Arts, Párizs
1997 Duna Galéria (F.K.S.), Budapest
2001 Bartók 32. (T.SZ.A.), Budapest
2002 „Felező” Cadre Rouge Galéria (nyitó), Budapest
2002 „100 női mell” Merz Klub, Budapest
2002 Secco Galéria ( T.SZ.A.), Budapest
2002 „Hajó” Vígadó Galéria (M.F.T.), Budapest
2006 Szimpla Kávézó, Fukui Yusuke festőművésszel, Budapest
2006 Café Eckermann, Fukui Yusuke festőművésszel, Budapest
2006 Boulevard és Brezsnyev Galéria, Almásy Ottilia festőművésszel, Budapest
2007 DogArt,  Mucius Galéria, Budapest
2007 DogArt festészeti kiállítás - Mucius Galéria, Budapest (december 8-13.)
2008 BB Galéria éves kiállítás, Holdudvar, Budapest
2008 – Karácsonyi aukciós kiállítás - Boulevard & Brezsnyev Galéria (november)
2009 – ErotikArt aukciós  kiállítás – Holdudvar Galéria (2009 június 17-29.)

Megtekinthető képek, spotok a weben:

http://www.artitude.hu/index.php?action=gallery&artist_id=245 (Artitude Galéria weblapja)
http://www.youtube.com/watch?v=SfHoUYl14jI       (Holdudvar Galéria)
http://www.youtube.com/watch?v=WbKvNI87xV0     (bARTer Project I.)
http://www.youtube.com/watch?v=YNhIwFrJwrc (bARTer Project II.)

Menyhárt Tamás weblapjai:

menyus.tenger.hu (www nélkül)
www.menyharttamas.creo.hu

 

  Skandináv Ház © 2007 1072 Budapest, Klauzál tér 4. Tel.: +36 1 225 0329 Fax: +36 1 225 0328                                      Kontakt