 |
|
|
SKANDINÁV HÁZ
a twitteren
a facebook-on
Thor láTamása - MENYHÁRT TAMÁS KIÁLLÍTÁSA A SKANDINÁV HÁZBAN "Az a bizonyos skandináv korszak"- ez Menyhárt Menyus Tamás kiállításának alcíme, melynek megnyitója 2010. február 5-én este 7 órakor lesz a Skandináv Házban. A kiállítás 2010. február 25-ig tekinthető meg. A kívülálló
Körülnéztem, de nem látom a díjakat. Pedig jutott Kondor Béla emlékérem, Ludwig ösztöndíj, és Barcsay Nagydíj is. Az összes díjamat elvittem a Petőfi Csarnokba, és eladtam a bolhapiacon. A díjakról az a véleményem, hogy azokat az illetékesek egymás között osztogatják. A falak is viszonylag érintetlenek, pedig azelőtt több lakást körbefestett freskókkal. Már nem izgatják a nagy felületek? Dehogynem. Akkor érezném jól magam a bőrömben, ha olyan helyen alkothatnék, ahol csak a galéria mérete szab határt a műnek. Talán azért van szükségem hatalmas terekre, mert minden érzés, vágy és késztetés, amit korábban elnyomtam magamban, most jön kifelé ezerrel. Ezért állt be a kirakatba is? Tíz évig nem festettem, tavaly februárban kezdtem újra dolgozni. A boulevardésbrezsnyev nevű galériában beálltam az üveg mögé, és reggeltől estig festettem, mint bazári majom a kirakatban. Akkoriban otthon már az összes falat telefestettem, és nem volt mire dolgoznom. A galériába bárki bejöhetett, vagy az utcáról nézhette, mit művelek odabent. Úgy hangzik, mint egy képzőművészeti performance. Abszolút. Olyan is volt. Jöttek az emberek. Megálltak. Néztek. Beszélgettünk. Hogyhogy tíz évig nem festett? Miután kikerültem a főiskoláról, zűrös dolgok történtek velem. Megborult az életem. Igazi pokoljárás volt. Drogok, ital, egy pszichopata hölgy. Durva életet éltem. Tíz évre elvonultam a világtól. Többek között Norvégiában. De a múltról nem fontos beszélni. Mégis, Norvégiában mivel teltek a napjai? Jártam az országot. Oslóban naponta ötször elmentem a Munch Múzeumba. Már megismertek, beengedtek, nem is kellett belépőt fizetnem. Csodálatos élmény volt. Soha nem volt példaképem, de Munch meglepett. Egyszer csak, az egyik biztonsági őr, aki már ismert engem, azt mondta, kövessem. Mutat valamit. Levitt a pincébe, amely mint később kiderült, zsúfolásig tömve volt Munch művekkel. Ott szembesültem azzal, hogy ő már 1880-as évek végén olyan képeket festett, amelyekben neonszíneket és eszméletlen stílusokat használt. Független volt mindenféle izmustól. Álltam a pincében, és nem hittem a szememnek. Hogy lehet így is dolgozni. Erős, intenzív élmény volt. Ha már élményt említ, volt anno „flash” élménye, egy pillanat az életében, amikor úgy érezte, hogy művészettel kell foglalkoznia? Rózsaszín köd gyerekkorom volt. Levendulamezők, fekete ribizli bokrok, kispapok. Pannonhalmán nőttem föl, a nagymamám a várkertben volt gondnok. Később testneveléstagos gimnáziumba jártam, cselgáncsoztam, tehát a sport irányába mentem. Aztán egy haverom szólt, hogy indul egy rajzszakkör Győrben, és én elmentem. Hefter László Ferenczy-díjas üvegművész és restaurátor vezette, aki csodálatos ember, apám helyett apám volt. Az első foglalkozáson megnézte a krétarajzomat, és azt mondta: „Te művész leszel”. Akkor kezdtem el dolgozni. Jött a Képzőművészeti Főiskola, ahol sikerült végig függetlennek maradnom. Kemény dió volt. A grafikaszakon mesterembereket gyártanak, és nem működik a tehetségek természetes kiválasztódása. Akad, aki úgy hívja: a gyár. A szakmát ugyan megtanítják, de elvárják, hogy egy ujjlenyomat se legyen a képeken. Pedig a művészet nem erről szól. A Munch Múzeumban, például megnéztem a műveket, de nem öt üvegen keresztül. Hanem leültettek, kaptam egy kávét, és behoztak egy köteg képet. A paszpartu alá lestem, és láttam, hogy csupa kosz. És ez így van jól. Egy művésznek ne az adja meg a nívóját, hogyan tud patyolat tisztán kiadni a kezéből egy nyomatot. Korábban azt mondta: „Kezdem elhinni, hogy nevezhetem magam kortárs művésznek, de nem szeretem ezt a kifejezést.” Miért nem? Kortárs művészetről nehéz beszélni, és én nem is szerettem soha azokat a jelzőket, amiket Magyarországon ráragasztanak az emberre. A klikkesedés már akkor is létező jelenség volt, amikor én kezdtem a pályát, de akkoriban még díjazták az értéket. Mostanra felturbózódott az egész. Milliószámra termelődnek a művészek, gombamód nyílnak a galériák. Ma már minden sarkon találni egyet. Ez nem lenne baj, ha olyan emberek vinnék, akik konyítnak valamit a szakmához. Háromnegyed részük ugyanis vagy ménes gazda volt előtte, vagy a haverok buzdítására nem kávézóba, hanem galériába fektette a vagyonát. Kialakult egy művészeti ág, amit én úgy nevezek: kortárs kamu hiperreál. Futószalagon gyártják a sablont, nekem, pedig az egésztől mamutlábakon lépkedő szocialista utánérzésem van. Budapestet elárasztotta a középszer. Most punnyadt állapot van. Dömping. És nívótlanság. Természetesen vannak nagyon jó művészek is mindenféle szakon, de nagy átlagban mégis azt látom, hogy dívik a megalkuvás. Megmondják az alkotónak, mit és hogyan fessenek. Nekem meg az a véleményem, hogy a művész fessen akár a vérével is, ha éppen ahhoz van kedve. Tény, hogy vannak bennem sérelmek, de azért, mert zavar, amit magam körül látok. Mi keríti ihletett állapotba? Mi inspirálja? Az élet. Nem már meghalt művészek munkássága. Nem a mostani trend. Nem az, hogy mit lehet eladni. Nem az, hogy miből lehet megélni. Nem az, hogy mit másolhatnék le. Bár tisztelettel viszonyulok az elődökhöz, nem hiszem, hogy ma, 2008-ban kortárs vagy akár nem kortárs művészek pályáját kellene célnak venni, vagy akármilyen izmusba, tévhitbe belekanyarodni. A lényeg az igazság. Én mindent érzelmi alapokra helyezek. Azt festem, amit megélek. A képekben sok humor van. Próbálom… Ahogy a címekben is. Egy gyöngyszem: „A löncsfejű húshentes pitbulljai legeltetése után szakszerű nyugalommal csavarja ki Menyhárt Tamás kezéből a kést a Hunyadi téri borozóban”. Nem tudnék olyan címeket adni a képeimnek, hogy „Emberpár”. Kívülállónak érzi magát? Felesleges beállni a sorba. Ha a művész a saját maga megélt pokoljárását ki tudja fejezni képekben, zenében, vagy bármelyik művészeti ágban, akkor jó úton jár. A művészettörténetben nem ez a hagyományos út, mert mindenki tartozni akar valahova. Mert ez a divat. Pedig egyéni, Terminátor-harcos világban élünk. Én nem akarok tartozni sehova. Egy olyanfajta művészi létet sem vágyom elérni, amelyben a spanyol királyi családnak vagyok a házi művésze, hogy aztán kristálypalotában szívhassam a szivarokat. Szeretnék a kereskedelmi léten kívül maradni. Semmi kedvem csavar lenni a gépezetben. Hol élne a legszívesebben?
SZAKMAI ÖNÉLETRAJZ Menyhárt Tamás Tanulmányok: Győrben született 1966-ban. 1986 - 1996 Magyar Képzőművészeti Főiskola (képgrafika szak, tanári diploma) Díj: Kondor Béla díj Egyéni kiállítás: 1990 MKF (Barcsay Terem), Budapest Egyéni kiállítások 2008-2009: Neszeszer című kiállítás - Apropodium Galéria, Budapest (2008. február 5-25.) Szinházi felkérések „akciófestőként” 2009: ReHab (Reneszánsz Habitus), rendező: Bodó Viktor, AKKU, Budapest, Bemutató: 2009 február 26. Csoportos kiállítás: 1989 MKF Barcsay Terem, Budapest1990 Galéria 11., Budapest 1991 Vár Galéria, Pannonhalma 1993 Van Gogh Múzeum, Amszterdam 1993 The Thalia Theater, Malmö 1993 Bocskai Galéria, Budapest 1993 Egyetemi Színpad, Budapest 1994 Crossroads, London 1994 Grafika Most, Szeged 1994 Első Országos Színesnyomat, Szekszárd 1994 Román Kultúra Háza, Budapest 1994 Galéria 78, Sopron 1995 Görög-Magyar Ház, Athén 1995 FMK (Nagy Terem), Budapest 1995 Újpest Galéria, Budapest 1995 Zichy Kastély, Budapest 1995 Barsa Terem, Budapest 1995 MKF (Barokk), Budapest 1996 Semmelweis O.T.E. (aula), Budapest 1996 Picasso Point, Budapest 1996 Café Arts, Párizs 1997 Duna Galéria (F.K.S.), Budapest 2001 Bartók 32. (T.SZ.A.), Budapest 2002 „Felező” Cadre Rouge Galéria (nyitó), Budapest 2002 „100 női mell” Merz Klub, Budapest 2002 Secco Galéria ( T.SZ.A.), Budapest 2002 „Hajó” Vígadó Galéria (M.F.T.), Budapest 2006 Szimpla Kávézó, Fukui Yusuke festőművésszel, Budapest 2006 Café Eckermann, Fukui Yusuke festőművésszel, Budapest 2006 Boulevard és Brezsnyev Galéria, Almásy Ottilia festőművésszel, Budapest 2007 DogArt, Mucius Galéria, Budapest 2007 DogArt festészeti kiállítás - Mucius Galéria, Budapest (december 8-13.) 2008 BB Galéria éves kiállítás, Holdudvar, Budapest 2008 – Karácsonyi aukciós kiállítás - Boulevard & Brezsnyev Galéria (november) 2009 – ErotikArt aukciós kiállítás – Holdudvar Galéria (2009 június 17-29.) Megtekinthető képek, spotok a weben: http://www.artitude.hu/index.php?action=gallery&artist_id=245 (Artitude Galéria weblapja) Menyhárt Tamás weblapjai: menyus.tenger.hu (www nélkül)
|
Neszeszer című kiállításán megmutatta, milyen az, amikor a Terminátor jóra gondol, és hogy fest a Tibeti expedíció, avagy Engels szakállára ráesett a hó. Menyhárt „Menyus” Tamás festőművész képeiben ott bujkál a humor, pedig alkotójuk sötét korszakon van túl. Még egy csepp pokoljárásra is futotta. Csoportos kiállítások Amsterdamban, Párizsban, Londonban, és beszédes képcímek, mint „Nyomorból gyomorba (Nagyüzemi csirkesors)”. Menyhárt „Menyus” Tamást otthonában látogattam meg, ahol éppen vörös cérnával saját sérvműtétjét hímezte.
|
|||
