GINGERBREAD MONUMENT - KLARA KALLSTROM KIÁLLÍTÁSA
[2009.12.18.]

Ifjú kora ellenére napjaink Svédországának ő az egyik legfelkapottabb, legnépszerűbb fotóművésze. Lépten-nyomon találkozhat az ember a Gingerbread Monument című könyvével a svéd kávéházakban, könyvesboltokban, művészeti központokban. A Gingerbread Monument három év kemény munkájának gyümölcse. A művésznőt a mindent körülölelő, titokzatos északi sötétség és a képzelet alkotta történetek inspirálták képei elkészítésére. A Skandináv Házban most lehetőség nyílik arra, hogy a svéd Klara Källström rendkívül izgalmas kiállításával köszöntsük az újévet.

A Gingerbread Monument című kiállítása bejárta egész Svédországot. Milyen visszajelzések érkeztek róla?

Egy kiállítást sokféle módon lehet bemutatni, attól függően, hogy milyen tér áll a rendelkezésemre: valódi, fizikai vagy virtuális tér. A Gingerbread Monument képei beutazták az egész világot a honlapomon keresztül, és talán többen látták külföldön, mint Svédországban. Készítettem néhány fotó installációt itthon, ilyen volt például a göteborgi kiállítás a Röda Stenben.

A visszajelzések természetesen minden alkalommal különbözőek. Vannak, akik csak a weblapomon látták a képeket, ők néha megkeresnek levélben, és ilyenkor „elbeszélgetünk” a fényképészet rejtelmeiről. A valódi kiállítás pedig inkább filmszerűnek hat, így a reakciók, vélemények is mások.

Járt már a kiállítással külföldön?

Személyesen még nem, de a kiállítás anyagából készült könyvet világszerte ismerik. 2010-ben Párizsban fogom bemutatni a munkámat.

Meséljen magáról, milyen a nő, aki a művész mögött rejtőzik?

1984-ben születtem Östersundban és Göteborgban nőttem fel. Elég korán eldöntöttem, hogy fényképészettel akarok foglalkozni, bár még sosem próbáltam, ezért már a gimnáziumok közül is azt választottam, ahol volt sötétszoba. Teljesen biztos voltam benne, hogy ez a nekem való foglalkozás. Romantikus álmokat kergettem a fotózásról, és csökönyösen kitartottam mellettük, de azt hiszem jól tettem, mert igazam lett. Gimnázium után beiratkoztam egy fotográfiai iskolába, és igazából innen indul az én fotós pályafutásom. Már öt éve dolgozom, és mostanság fotó installációkat készítek.

Nemrég költöztem Siberiaba, Stockholm úgynevezett bohém negyedébe. A hely egyszerűen csodálatos. Most innen dolgozom és a képeimet is itt készítem.

Mi inspirálja most és mi inspirálta a Gingerbread Monument készítésénél?

Mivel csak most érkeztem a városba, teljesen új környezetbe, ezért szinte mindent rendkívül inspirálónak találok magam körül. És ennek nagyon örülök. Arra viszont már nehezebben tudok válaszolni, mi ösztönzött a Gingerbread Monument megalkotására. Három évig dolgoztam rajta. Visszatekintve most azt mondanám, hogy a történetalkotás iránt érzett csillapíthatatlan kíváncsiság vezérelt. Kezdetben fogalmam sem volt arról, hogy mi is fog az egészből kikerekedni, ezért folytattam. Úgy is mondhatom, hogy folyamatosan azt vizsgálom, milyenek is a képzeletbeli történetek, vagyis fikcionalizálok.

Úgy tudom, hogy a könyv kiadásának hátterében egy érdekes történet áll…

A könyv jómagam, Thobias Fäldt  (szerkesztő), Viktor Johansson (költő) és Marika Vaccino Andersson (tervező) közös munkája. A kiváló csapatmunka során a képek szinte megelevenedtek, több, más értelmet nyertek puszta önmaguknál. Mikor elkészültünk, felmerült a kérdés, kit nevezzünk meg a könyv szerzőjének négyünk közül. Véleményem szerint a jó megoldás az, ha mindannyiunk neve felkerül a borító hátoldalára. A képeim az én alkotásaim, és azok is maradnak, de a körülmények, melyek meghatározták a születésüket folyton változnak.

Szerintem a munka során az idő és a hely megtapasztalása a legfontosabb dolog. Ez most talán egy kicsit rendezői megközelítésnek tűnhet. A fotósorozatot az elejétől kezdve különálló darabokból raktuk össze, mint egy foltokból készült terítőt.

Nekem a gingerbread, vagyis mézeskalács nagyon édes ízt, meleg otthont, karácsonyi hangulatot és Svédországot juttatja eszembe. Ön milyen üzenetet akart ezzel a címmel közvetíteni?

Nagyon nehéz pontos választ adni erre a kérdésre, hiszen a munka nagy része intuíciókon alapszik. Amikor megszületett a könyv ötlete bennem, épp Svédországban utazgattam, ismerkedtem a különböző vidékekkel, élveztem az északi sötétséget. A képeim ezt jól tükrözik, szinte kivétel nélkül sötét tónusúak. A Gingerbread Monument számomra rengeteg, egymástól különböző gondolatok megelevenítését jelenti fényképeken.

Egy japán projektet is tervez. Miről fog szólni?

Nincs konkrét tervem. Már jártam Japánban és nagyon szeretnék visszamenni. Rengeteg érdekes dolog vár még ott rám. Az ott készített képeim nagyon mások, mint az itthoniak, hiszen Japán cseppet sem hasonlít Svédországra.

Mondana néhány szót a fotósorozat képeiről?  Kik és mik láthatók a fotókon, hol készültek?

A képeket általában ott készítem, ahol lakom, a portrék pedig zömmel barátok, családtagok. Nem teszek mást, csak az ismerős világot tanulmányozom, és azt, hogy mit is ad át egy kép a valóság egy megörökített pillanatából. Akkor és ott. Az eredmény sok részlet, amiket összerakva megkaphatjuk az egészet.

A fotó kiállítás mellett készített egy installációt is. Honnan jött az ötlet, hogy különböző módokon mutassa be a munkáját?

Szeretek hely-specifikusan dolgozni. Véleményem szerint a képek egy bizonyos térben elhelyezve nagyon jól mutatnak. Ez a tér lehet egy könyv is. De ha a tér egy kiállító terem, mint Budapesten, akkor valami egész különleges megoldással szeretnék előrukkolni. Nem csináltam még ilyet, de azt hiszem, hogy a három megjelenítési forma - installáció, könyv és vetítés – izgalmas élmény lesz.

A fotóművész weboldala

A Skandináv Ház Alapítvány szeretettel meghívja Klara Källström svéd fotóművész kiállításának megnyitójára 2010. január 7-én, 19 órakor a Skandináv Házba. A kiállítás január 31-ig látható.