 |
|
|
SKANDINÁV HÁZ
a twitteren
a facebook-on
Anna Lamberg kiállítása a Skandináv Házban FÉLELEMRŐL, BÁTORSÁGRÓL Anna Lamberg fotózással és tereminstallációkkal foglalkozik. Saját történeteiről és a megmagyarázhatatlan és a tudattalan körüli világokról mesél. Alkotásai sokszor a létezésben keletkezett hézagokról szólnak, amik kapcsán az életünket meghatározó olyan fontos kérdésekre keresi a választ, mint hit, bátorság vagy halál. Lamberg analóg fotózással dolgozik, de képeit a munkafolyamat végén digitálisan is feldolgozza annak érdekében, hogy megtudja teremteni a kívánt helyzetet és érzést. A Skandináv Házban októberben mutatja be képsorozatát, melynek címe: „ It is the ground that hurts you, not the fall”. A sorozat 11 képből áll. Hosszú volt a művésszé váláshoz vezető út?
Nem tudom, mikor válik az ember művésszé, de maga az út, míg az ember megtalálja és megérti a saját művészetének módját és a miértjét, remélem soha nem ér véget. Tovább akarok fejlődni! A mostani kiállításod címe ”It´s the ground that hurts you not the fall”. Miről szólnak a képek? Milyen gondolat áll mögöttük? A képeim évek óta a tudatalattiról és az ijesztőről szólnak, mint például halál, félelem és hit. Az ”It is the ground that hurts you, not the fall” című kiállításban a félelem és a bátorság fogalmait boncolgatom, hogy meg merünk-e lépni olyan dolgokat, amiktől igazából félünk. Az emberek nincsenek ott testben ezeken a helyeken, csak a pszichéjük van jelen, hogy erősítsék az érzés megjelenítését és ebben a kollázsnak nagy szerepe van. Nem az a célom, hogy portrét alkossak róluk, mint létező személyekről, hanem az érzést akarom megjeleníteni. Te installációkkal is foglalkozol. Ez egy olyan terület, amivel a jövőben is kívánsz foglalkozni? Igen, abszolút! A legutóbbi installációm a ”Táncparkett” Helga Härenstammal és Erik Berglinnel való közös munka volt. Az ember bemegy egyedül egy szobába, és megpróbálja átélni azt. A szobában található egy rakás diszkógömb, egy szappanbuborékot fújó gép, konfetti és egy szerelmi költemény hanganyaga, amit folyamatosan játszunk. Magam is foglalkozom tereminstallációval, ilyen volt ezen a nyáron az Alma Löv múzeumban bemutatott alkotásom. Ez egy hintából állt egy sötét teremben, ahol csak egy lámpa működött. Volt természetesen az installációhoz tartozó hanganyag is. Az igen neves Göteborgi Fotóművészeti főiskolán tanultál. Hatott rád az iskola valamilyen módon? Mindenképpen. Egy iskola mindig hat a tanulóra, fura is lenne, ha nem. Nehéz elválasztanom, hogy mi az iskola befolyása és mi az, ami más irányból jött. Mire végzek, addigra 7 év telt el. Borzasztó sok minden történt ez alatt az idő alatt az én és a főiskola életében is. Rendkívül elégedett vagyok a HFF-en eltöltött évekkel, mivel sokat fejlődtem és sok barátságot kötöttem, amik mindig is inspirálni fognak.
Mit tesz az iskola azért, hogy elősegítsék az együttműködést a művészek között? Nyomon követik azokat, akik ”kirepültek”? Igen, próbálják segíteni a kapcsolatteremtést. Gyakorta meghívnak régi diákokat, hogy előadást tartsanak az új diákoknak és találkozókat szerveznek a már végzett diákok számára. Annika von Hausswolff asszisztenseként dolgoztál, akinek a neve jól ismert a művészvilágban. Mit tanultál tőle? Az éveim Annika von Hausswolffnál megfizethetetlenek. A legjobb iskola volt számomra. Egy fantasztikus mentor és példakép. Nagyon tanulságos volt nála dolgozni több szempontból is, nem is szólva arról, hogy megtanultam: hinni kell az álmaimban és megélni az álmaimat.
Egyértelmű, hogy Stockholm főváros számtalan galériával és művészeti eseménnyel. Ugyanakkor azt gondolom, hogy nem nehéz kitörni, csak akarat kérdése. Göteborgban rengeteg olyan ember él, aki elkötelezett, hozzáértő és sok mindent szeretnének megvalósítani. Ez sok új kapcsolatteremtésre ad lehetőséget, amely azt eredményezi, hogy új kulturális és művészeti platformok jönnek létre. Mi Göteborg előnye Stockholmmal szemben? Én itt nőttem fel Göteborgban és igazából nem ismerem Stockholmot annyira. Itt van a kapcsolatrendszerem, ami igen fontos számomra. Van egy fajta szellemiség ebben a városban, az emberek segíteni akarnak egymásnak, könnyű ismerkedni, és könnyű a megfelelő emberekkel kapcsolatba lépni, ha szükséged van valamire. Göteborg nagyon jó az underground művészetek területén és bátran próbál ki új ötleteket. Nem tudom, hogy ebben különbözik-e Stockholmtól, én így élem meg Göteborgot.
Hogyan néz ki a göteborgi kulturális élet 5-10 évvel ezelőtthöz képest? Egy újabb nehezen megválaszolható kérdés számomra. Azt hiszem, hogy Göteborg sokat nőtt a kortárs művészeti életet tekintve az elmúlt években. Gondoljunk csak a Göteborgi Nemzetközi Művészeti Kiállításra, amelyet az idén negyedszerre rendeztek meg. Ez is azt eredményezi, hogy Göteborg gyakrabban szerepel a nemzetközi térképen. Azon kívül egy sor neves művész költözött ”haza” Göteborgba, úgyhogy úgy érzem, felfelé törekszünk. Sok érdekes galériánk is van a Göteborgs Konsthall (Göteborgi Műcsarnok) vagy a Röda Sten mellett. Mindezeken a helyeken megtekinthető a mai kortárs művészetek palettája. Amire szükség lenne, az több kommerciális galéria és magánbefektetők, akik mernek új utakon elindulni. Hogyan nézzen ki egy körséta a kultúrára éhes turista számára Göteborgban? Néhány rejtett gyöngyszem? Ha kortárs művészetről beszélünk, akkor mindenképpen a Götaplats-on található Konsthallen-t (Műcsarnokot) kell megemlíteni és a Kastellgatan-i galériákat, úgymint Galleri Box, Galleri 54 és Galleri Kaustik. Hagában pedig Mors Mössa, amit feltétlenül látni kell és Röda Sten a maga karakán és kellemes gyárépületével. Majd sorolhatnám a múzeumokat, mint Konstmuseet, Röhska Design Museum, Statsmuseet és így tovább. A Backa Teater-nek (Backa Színháznak) pedig szinte mindig van valami jó és inspiráló előadása. Csakúgy az Atalante-nek is, bár nekik inkább a táncművészet a profiljuk. A kultúra elég szubjektív fogalom szerintem. Ha az ember igazán érdeklődik a kortárs iránt, akkor meg kell kérdezni az utca emberét és el kell menni azokba a klubokba, ahol sok művész mozog és mutatja be művészetét. Ha ez nincsen ínyére valakinek, akkor menjen fel a gulheden-i víztoronyhoz, ahonnan fantasztikus panorámában lehet része, vagy igyon egy kávét a Stigbergstorget-en található Bengans kávézóban, ahol szintén szoktak kiállításokat szervezni.
Októberben a Skandináv Házban fogsz kiállítani. Mit jelent ez és Budapest számodra nemzetközi szinten? Ez mint művésznek remek alkalom és nagyon izgalmas lesz számomra, mivel eddig alig volt lehetőségem a nemzetközi porondon megmutatni magam. Budapest egy lendületes, folytonosan fejlődő város, ahol rengeteg minden történik. Ezért épp most átélni Budapestet nagyon érdekes lesz. Még soha nem jártam ott, ezért nagyon izgatott vagyok. Születésnapodat Magyarországon fogod tölteni. Hogy fogsz ünnepelni és mit vársz ettől az úttól? Van valami, ami kifejezetten érdekel? Igen, a 30. születésnapomat valóban Budapesten fogom tölteni. Először is egy jó kiállítást várok az úttól.
Mi történik a magyarországi kiállításod után? Erdős Tibor |
|
|||
