A SZILUETTEK VILÁGÁBAN
Interjú Ann Lundin képzőművésszel

A kiállításod neve „Errefelé”. Miről szól a kiállítás és mi inspirálta azt?
Legfőképpen arról szól, hogy milyen apró és nagy dolgok történnek velünk emberekkel az életben. Igazából, feltehetjük magunknak a kérdést, hogy meddig terjed az ”errefelé”. Nem nagyon szoktam foglalkozni a kiállítások elnevezéseivel. Ez alkalommal az egyik képem adta az egész kiállítás nevét. Magyarul azt is jelentheti az elnevezés egyébként, hogy ”ebbe az irányba”.

Ann Lundin

Milyen technikai eljárással dolgoztál és miért? Ez a technika a te névjegyed – ha van ilyen?
Az első nagyobb kollázs munkámat a budapesti tanulmányaim alatt készítettem. Korábban szinte csak olajjal festettem és a kollázs egyfajta más önkifejezési forma volt. De elég hamar felfedeztem, hogy végtelen lehetőségek rejlenek a kollázsban. De a legfontosabb talán mégis az, hogy szórakoztató technika és egész végig jól érzem magam a papírdarabok, a ragasztó és a sziluettek világában. Az ember próbálkozik a figurák különböző elhelyezésével, hogy miként is nézne ki a legjobban. Van valami, ami megszólít engem és izgalommal tölt el, amikor egy formát kiragadok az eredeti környezetéből és egy másik környezetbe helyezem át.

A képzőművészeti tanulmányaidat Magyarországon végezted, korábban pedig textillel foglalkoztál. Van olyan irányvonal, amit képvislesz?
Nagyon sok olyan dolog van, amit szívesen átvinnék képről textilre. De konkrét irányvonalról nem beszélhetünk.

Milyen volt a művészeti képzés Budapesten?
A Magyar oktatás nagyon teoretikus, míg Svédországban a legtöbbször sokat dolgozunk különböző gyakorlati feladatok megoldásával és sokat dolgozunk csoportban. Svédországban van egy szélesebb közönség, akinek van arra pénze, hogy megfizesse a művészetet. A lakberendezés is elég széles körben elterjedt és közkedvelt Svédországban. Ez mindenképpen segíti a művészeket.

Mennyire befolyásolnak a magyar vagy skandináv irányzatok a művészetedben? Mennyire fontosak ezek?
Szeretem a kortárs művészetet és a régi dolgokat is. De nem kell, hogy szükségképpen más festő vagy képekkel foglalkozó művész befolyásoljon. Más vizuális művészeti ágak, mint a film vagy a tánc számomra ugyanolyan inspiráló. A természet misztikus elemeinek imádatát például abszolút Svédországhoz kötöm.

Néhány nagyobb irányzat illetve kategória a művészetben: modernizmus, minimalizmus, feminizmus vagy éppen innováció. Otthon érzed magad ezeken a területeken?
Soha nem volt szándékomban hogy irányzatokat kövessek vagy politikailag állástfoglaljak valamiben. Inkább a lét kérdéseivel foglalkozom: Honnan jövünk? Mit csinálunk mikor itt vagyunk? Hová tartunk? Olyan dolgokat érintek, ami mindenkit foglalkoztat és foglalkoztatni is fog.

Érzel-e különbséget a nemek között a művészvilágban itthon vagy Svédországban?
Nem. Nincsenek ilyen jellegű tapasztalataim.

Van-e valamilyen különbség ma a két országban művésznek lenni szerinted? Itt elsősorban a lehetőségekre, képzésre, a művészethez való hozzáállásra és a támogatásokra gondolok.
Azt gondolom, hogy mindkét országban jellemző, hogy a művészeknek általában van valami más elfoglaltságuk a művészet mellett, illetve különböző állami támogatásokra, ösztöndíjakra szorulnak. Velem is ez a helyzet.

Van-e néhány olyan skandináv művész, aki szerinted izgalmas, de itthon nem annyira ismerik őket?
Ha azt mondom ”Picassos öden och äventyr” (Picasso élete és kalandjai), akkor tudja a legtöbb ember ma Magyarországon, kiről beszélek. Azonban abban már kevésbé vagyok biztos, hogy az emberek tudják hogy Picasso ”valódi” neve Gösta Ekman és, hogy ő Svédország egyik legóriásibb színésze. Gösta felesége Marie-Louise Ekman egy hihetetlen sokoldalú művész, aki nagyon sok területen aktív: festészet, szobrászat, díszlettervezés, forgatókönyvírás, rendezés, és manapság igazgató a Svéd Királyi Színházban, Stockholmban. Csak egy töredékét láttam a munkájának, de nagyon szeretem, amit csinál. Rendkívül ügyesen és mély precizitással ábrázolja a felsőbb körök mindennapi életét. Tehetsége van a tragikum humorként való megjelenítéséhez.

Hogyan töltöd a mindennapokat?
A munkahelyem/műtermem, amely része az otthonomnak, körülbelül 40 km-re északra található Budapesttől. Itt élek a magyar kedvesemmel, Andrással. Az kell, hogy az ember diszciplinálja önmagát és azt mondja ”most a munkában vagyok” vagy ”most otthon vagyok”, még akkor is, ha valójában a kettő egy és ugyanaz. A délelőttöket a gyakorlati dolgoknak szentelem: tervezés, anyaggyűjtés egy konkrét színből. A reggeli kutyasétáltatás a labradorunkkal Jesperrel szintén egy jó kezdet. Délutánonként és esténként vagyok a legjobb alkotói kedvemben. Nem hiszek abban, hogy várni kell az ihletre. Hogy majd jön és lecsap, mint egy villám. Le kell ülni és el kell kezdeni. Marie-Louise, akit korábban említettem, azt mondta a kilencvenes években egy interjúban: „Azt gondolom, akkor működnek a dolgok az ember műtermében, amikor az ember tudattalanul előrukkol valamivel rendezett formák között”. Ez jól összefoglalja az egészet számomra!

Van-e olyan hely Magyarországon, ahová szeretsz visszahúzódni, ahol ki tudsz kapcsolódni vagy feltöltődni?
Egy ilyen hely otthon a kertem, ahová leülhetek csendben, magamban egy csésze kávéval vagy kerti munkát végezhetek, ami szintén kikapcsol. A saját kertem nem éppen egy kirándulási célpont, de tudom ajánlani a Budapest közelében lévő Pilist vagy a Börzsönyt túrázásra, mert nagyon sok szép hely van ott. Egy nagyon másfajta természetet láthat az ember Svédországhoz képest.

Végleg Magyarországon telepedtél le? Nem hiányzik Svédország?
Húsz éve fogalmam sem volt arról, hogy nem Svédország lesz az otthonom, de azt sem tudom megmondani, hogy mi lesz később. Rettentően hiányzik a családom és a barátaim Svédországban. Ha Svédországba költöznék akkor az itteni embereket hiányolnám. Soha nem lehet ezt kiegyensúlyozni igazán - de nem is kell.

Milyen egy tipikus svéd Magyarországon?
Aki kora tavasszal csukott szemmel egy padon ülve (mondjuk 10 fok van) az arcát a nap felé fordítja.

Mi a következő projekted és hol láthatunk legközelebb?
Most egyelőre nem tervezek további kiállításokat, de a weboldalamat szoktam frissíteni.

Mennyire tartod fontosnak a Skandináv Házat, mint fórumot és miért?
A tudomásom szerint eddig még Magyarországon soha nem létezett egy ilyen hely, ami egyesítette volna a skandináv országokat egy tető alatt, egy szélesebb közönség számára. Minden olyan fórum, ami összehozza az azonos érdeklődésű embereket, és új kapcsolatok teremtésre, eszmecserére ad lehetőséget, azt csak üdvözölni tudom.

Erdős Tibor