SVÉDMAGYAR
2008.04.11. - Forrás: nol.hu

Pörgős, vidám és közlékeny - mintha nem is a zord északról, hanem az ellenkező irányból érkezett volna. Folyékonyan beszéli a nyelvünket, és még a legelvontabb szóvicceket is megérti magyarul. Mindehhez rendíthetetlen optimizmus társul, amire szüksége is van: Jenny Bergström kultúraközvetítéssel foglalkozik, méghozzá svéd-magyar viszonylatban.

Azt, hogy mit keres egy magyar Svédországban, viszonylag könnyű elmagyarázni: csendet, nyugalmat, tiszta környezetet, kiegyensúlyozott embereket. Arra a kérdésre már nehezebb válaszolni, hogy mi hoz egy svédet Magyarországra. Jenny Bergströmöt leginkább a kalandvágy vezérelte, amikor az ezredfordulón először felszállt egy Budapestre induló repülőgépre - de az is lehet, hogy csupán a véletlen. Ám az az út alaposan megváltoztatta az életét: belekóstolt az országba, a nyelvbe, és arra is ráérzett, hogy a látványos különbségek ellenére valahol belül van némi hasonlóság a svéd és a magyar lélek között. Később pedig az is kiderült számára, hogy Magyarországon az emberek szeretik, és élvezettel fogyasztják az északi ország kulturális "termését". A kaland kilenc éve kezdődött, és még messze nem ért véget: Jenny még csak 35 éves, de már volt nyelvi lektor az ELTE skandináv tanszékén, és dolgozott kulturális tanácsosként is a budapesti svéd nagykövetségen.

- A "világváros" Skelleftea-ból származom, ami Västerbotten megyében van, Stockholmtól 800 kilométerre, északra. A diploma után a svéd fővárosban kezdtem dolgozni, és egyáltalán nem szerepelt a terveimben, hogy Magyarországra költözöm, inkább csak úgy idesodródtam. Egy svéd barátomat követtem, aki Budapestre indult tanulni. 1999-ben jöttem először, igazából előismeretek és elvárások nélkül. Az volt a terv, hogy pár évig maradunk Budapesten, majd haza is mentünk két év után, de 2002-ben kaptam egy munkaajánlatot, amiért szívesen visszajöttem - akkor már egyedül. Aztán pedig már egy szerelem is közrejátszott abban, hogy itt maradtam.

Az első út hozadéka egy nyelvtanfolyam volt, meg rengeteg tapasztalat arról, hogy nem is olyan egyszerű idegenként, nyelvtudás nélkül beilleszkedni egy másik kultúrába. Ismerősök, barátok és a csak társaságban átélhető örömök híján az ember egy kissé elveszettnek érzi magát, ám hiába utazik el: Budapesttől nehéz szabadulni. Jennynek Stockholmban is eszébe jutottak a pesti utcák - a svéd fővárosból nézve ez egy bohém, kellemes klímájú, vidám emberek lakta hely, ahová időnként jólesik visszatérni. És amikor másodszor jött - immár használható nyelvismeret és egy munkaszerződés birtokában -, már semmi sem volt annyira idegen.

A kulcs valójában a nyelvtudás: az emberek - és az ország - megismerésének ez volt az előfeltétele. - Szívesen tanultam és tanulom a magyart, éppen azért, mert különleges. Ez persze kicsit kényszer is volt, mert angolul nem mindig lehet boldogulni a hétköznapokban. Szerencsére egy svédnek a magyar kiejtés nem olyan bonyolult, gyorsan túl lehet jutni rajta, és lehet koncentrálni a többi nyelvtani nehézségre...

A cikk teljes terjedelmében itt olvasható.